Egy kis év végi ismeretterjesztés nem árt, gondoltam…
Az egyik spanyol nyelvi portál minden nap elküld egy találomra kiválasztott spanyol szót (La palabra del día), annak etimológiájával és egyéb összefüggéseivel. El is olvasom mindig a friss adagot. Ma az (ét)olaj volt soron. Amúgy az olíva-(olaj-)fákkal teli mediterrán vidéken csak a spanyolok nevezik arab (közel-keleti) eredetű szóval aceite-nek az étolajat (és aceituna-nak az olajbogyót).
A magyar megnevezést a szlávból vettük ’kölcsön’, ők meg – végső soron – a görögből (az is mediterrán kultúra). A szófejtő szótáraink szerint az olaj – ez a ‘növényi eredetű, szobahőmérsékleten folyékony zsiradék’ (olívaolaj, repceolaj, napraforgó-olaj), no meg az ’ásványolaj’ is (az üzemanyag meg a fűtőanyag) – szláv eredetű szó: szerbül olaj, szlovénül (régiesen) és szlovákul olej, oroszul олей (régebben: олѣй ) – ez viszont az ófelnémet olei formán át a latin oleum szóra vezethető vissza (amely az oliva – ‘olajfa’ – szóval kapcsolatos), ami az ugyanezt jelölő görög elaia-ból jött. (Ezek a szavak az
olajfát is és minden egyéb ’olajos’ növény hasznos végtermékét egyaránt jelölik.) A magyar szóalak a szlávból hangrendi illeszkedéssel jött létre (a románban például megőrződött a szláv – a bolgár – forma: ulej; a többes száma: uleiuri; azonos román szó (ulei) jelent odvas fát, faodút, a méhek kedvenc helyét – és innen a mézhez nélkülözhetetlen lépet is: szintén szláv eredetű, de ennek a többe száma eltér: uleie. A DEX szótár ismer romániai nyelvjárási oloi szót is – talán magyar hatás emléke, de zăitin-t is – ez meg lehet spanyol-zsidó, szefárd – emlék.)… Ennyit az etimológia kapcsán.
Az olaj ’bekente’ szólásainkat is: Olajat önt a tűzre. Csendes mint az olaj. Olajra lép. Kevély mint az olajos korsó a szegen. Hogy a lámpás égjen, olaj is kell belé. Az írók kiszólásaiba is belefolyt; itt egy spanyol meg egy magyar idézet: Az igazságot meg lehet tépázni, de megtörni nem, s az mindig úgy úszik a hazugság fölött, mint az olaja víz fölött. (Cervantes) A család is… olyan valami az életben, ami becses… Olaj az élet lámpásába. (Gárdonyi).
Az olívaolaj, amit az olajfa terméséből sajtolnak, a Mediterráneumban a gabona mellett a legfontosabb termék. Lexikonokból azt is tudhatjuk: nemcsak főztek vele, használták gyógykenetként is mérges csípések, égési és más sebek kezelésére, testápoló szerként és mécsesbe, hogy az égő kanócot táplálja. A zsidó Hanuka-ünnep is a szent mécsesekhez való rituális olajjal kapcsolatos. Szent olajjal kenték föl – „tartósították” jelképesen – a zsidók királyait, ennek nyomán e művelet az európai koronázási szertartásoknak is legfontosabb mozzanata lett. Az olajfa termékenység- és tavasz-jelkép volt. A bibliai vízözön-elbeszélés galambjának a csőrében lévő olajág a téli árvizeket felszárító meleg érkeztét is hirdeti; de tavasz-jelkép az olajág a keresztény szimbolikában is (ma: a béke jelképe). Jézust az Olajfák-hegyén fogják el ellenségei ( a jeruzsálemi domb héber neve: Har haZeitim , arabul Dzsabal az-Zaitun; az összeállítás elején szereplő aceituna gyökere van mindkettőben; érdekességnek megjegyzem, hogy az arab elnevezésben a domb (hegy, szikla) Dzsabal-ját Gibraltárból ismerhetjük, az ugyanis nevét az ott Afrikából Hispániába átkelt – és azt hamar meghódító – Tarik vezérről nevezték el Dzsebel al-Tariknak…
Visszatérve a Szentföldre: a zsidó hit úgy tartja, hogy az utolsó ítélet majd az Olajfák hegye alatt, a Jósafát-völgyben (Kidron) kezdődik; a zsidók ezért temetkeznek a város melletti hegyen és környékén már évezredek óta. Az Újszövetségből ismeretes, hogy Jézus az utolsó vacsora után a tanítványokkal elment imádkozni a hegy lábánál lévő Getszemáni-kertbe, ahol a Mestert csókkal üdvözölte az őt eláruló Iskarióti Júdás. Jézus. Krisztus itt mondta el tanítványainak a Miatyánkot, az Úr Imádságát is…
Imádkozik az olajfák hegyén (1455)
A hegy csúcsa fölé magasodik az orosz ortodox templom harangtornya. Itt, a
Jézus Menybemeneteléről elnevezett kolostor területén már az ötödik-hatodik
században is keresztény kápolnák álltak. A csodálatos Mária Magdolna
templomot III. Sándor cár építtette 1886-ban; messziről látható hét aranyló
hagymakupolája a XVI-XVII századi orosz stílus jegyeit viseli. A Mária
Magdaléna templomtól egy kőhajításra van a Getszemáni (Gecsemáné-) kert
(majorság) – neve a héber Gat Szmanim – az olajprés helye megjelölésből
származik (a ’Gecsemáné’ a latin átírásban – Gethsemane – egymás mellé
került t és s betűk magyaros olvasata)…
Záró érdekességnek: Domitianus császár (uralkodott: 81-96) idejében Róma
kapuja előtt forró olajjal telt fortyogó katlanba vetették az egyik tanítványt,
János evangélistát és apostolt, aki emiatt kapta hagyományos Olajbanfőtt Szent
János nevét. De nem itt szenvedett mártíromságot (nem főtt meg az olajban):
sértetlenül került ki az edényből…
