Mi lett volna, ha…
Egyik este Churchill és felesége sétára indult Londonban. Egyszer egy utcaseprő odalépett hozzájuk, de nem a miniszterelnököt szólította meg, hanem a Clementine-t, s néhány percig jókedvűen elbeszélgettek.
Churchill utána kíváncsian érdeklődött az utcaseprőről s hogy miről beszélgettek. A nő azt felelte, hogy ebbe a férfiba volt szerelmes fiatal lány korában.
Churchill tréfásan megjegyezte: – Látod, drágám, milyen jól tetted, hogy nem hozzá mentél feleségül, hiszen most egy utcaseprő lenne a férjed.
Clementine válasza: – Nem, édesem. Ha hozzá mentem volna feleségül, akkor most ő lenne a miniszterelnök!
Nem-hit kérdése
Egyszer Winston Churchillt megkérdezte egy magyar főrend: – Sir, hogy lehet, hogy önöknél nincs se antiszemitizmus, se cigányellenesség, se idegengyűlölet.
Mire a vén szivarozó így felelt: – Tudja, mi sose hittük, hogy a zsidók okosabbak, a cigányok szebbek, az idegenek meg gazdagabbak, mint mi.
A csempetisztító
Amikor Churchill egy nap belépett a parlament mosdójába, látta, hogy egy idősebb ember ronggyal dörzsöli, fényesíti a csempéket. Szóba elegyedtek, kiderült, hogy az öreg harminc éve csempét tisztít… és hogy szereti ezt a munkát.
A párbeszéd érdekes fordulatot vett: – Mit szeret rajta? – Azt, hogy olyan jól el lehet közben gondolkodni. – Mi volt a legfontosabb gondolat, ami itt eszébe jutott? – Az, hogy ez az egyetlen hely ebben a házban, ahol a képviselők tudják, mit akarnak.