Hagyományainkhoz híven idén is összegyűjtöttük az év legfontosabbnak ítélt tudományos felfedezéseit. Természetesen ez egy szubjektív lista, és a válogatás szempontjai nagyban meghatározzák, hogy milyen eredményt tekintünk fontosnak vagy érdekesnek. A Science folyóirat idén egy HIV-megelőző gyógyszer páratlan sikerét választotta „az év áttörésének”, így mi is ezzel kezdjük a listát.
A lenacapavir megelőzi a HIV-fertőzést
Bár nem idén dobták piacra, a lenacapavir hatóanyag valódi ereje 2024-ben mutatkozott meg igazán. Ez egy antivirális megelőző gyógyszer, amelyet félévente kell beadni, és a következő hat hónapban gyakorlatilag teljes biztonsággal meggátolja a HIV-fertőzést. Bár jelentős előrelépések történtek a betegség megelőzése és kezelése terén, még mindig egymillió ember fertőződik meg évente a HIV-vel, különösen Afrikában. Éppen ezért Afrikában végezték az első klinikai vizsgálatot a lenacapavirral: serdülő lányokat kezeltek a gyógyszerrel, akik nagy veszélyben vannak, hiszen sokuk megfertőződik a vírussal. Az eredmények szerint a lenacapavir hatásossága azonban 100 százalékos volt: egyetlen kezelt lány sem kapta el a vírust. Ugyanezt az eredményt hozta pár hónappal később egy több kontinensen, férfiakon végzett vizsgálat. A hatóanyag a HIV örökítőanyagát védő kapszidfehérjét támadja, így teszi lehetetlenné a fertőzést.
Feltérképezték a muslica agyát
Idén közölték a tudományos kísérletek egyik leggyakrabban használt állatmodellje, az ecetmuslinca agyának teljes térképét, vagyis az összes idegsejtjét, és a közöttük lévő összes összeköttetést. Bár e légy agya kisebb, mint egy mákszem, mégis 140 ezer neuronból épül fel, amelyek között több millió kapcsolat létesül. Nem csoda hát, hogy több mint tíz évig tartott egy nagy nemzetközi tudományos konzorciumnak, míg a munka végére értek. A térképezéshez gyantába foglalták a muslica agyát, majd hajszálvékony (sőt, a hajszálnál is vékonyabb) szeletekre vágták, és minden egyes szeletet nagy felbontású mikroszkóppal elemeztek. Az eredményül kapott „konnektom”, vagyis az agy teljes idegsejthálózata hozzásegíthet minket a legalapvetőbb agyműködési folyamatok megértéséhez.
Tudjuk, mikor keveredtek egymással a neandervölgyi és a modern emberek
Az ma már nem lephet meg senkit, aki követi az antropológiai kutatásokat, hogy a modern és a neandervölgyi ember hibridizálódtak egymással, hiszen mi is őrzünk a genomunkban neandervölgyi eredetű géneket. Az azonban eddig nem volt ismert, hogy pontosan mikor történt ez a keveredés. Egy nagyszabású paleogenetikai vizsgálatban 59 ősi ember genomját hasonlították össze 275 mai ember örökítőanyagával.
Az ősi emberek, akiknek a genomjait megvizsgálták a kutatók, 45 000-2000 évvel ezelőtt éltek. Az eredményekből kiderült, hogy a Homo sapiens nagyjából hétezer éven keresztül, 50 500-43 500 évvel ezelőtt élt együtt a neandervölgyiekkel, és ebben az időszakban párzottak rendszeresen egymással.
Felfedezték a világ legrégibb ismert hüllőbőrét
Amikor ősi lények fosszíliáiról van szó, rendszerint a kemény szövetek (például csontok, fogak, esetleg tojáshéj) kövületeire gondolunk – joggal, hiszen ezek sokkal gyakrabban fosszilizálódnak, mint a lágy szövetek. Így az őslényekről meglévő tudásunk nagyrészt a csontvázuk vizsgálatán alapszik, a kültakarójukról sokkal kevesebb információ áll a rendelkezésünkre. Ezért is keltett szenzációt, amikor idén felfedeztek egy 20 millió éves hüllőbőkövületet. A bőrt valószínűleg egy félig vízi életmódot folytató hüllő, talán az leguánszerű Captorhinus aguti hordhatta egykoron. A bőr különlegessége, hogy akár egy modern hüllő is viselhetné: a pikkelyei szinte ugyanolyanok, mint manapság. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a hüllőbőr evolúciója egészen lassú, alig változik az évmilliók során.
Új Neptunusz- és Uránusz-holdak
Bár azt hihetnénk, hogy a Naprendszer bolygói körül már nem maradt sok csillagászati felfedezni való, ebben nagyon tévedünk. 2024-ben három új holdat is felfedeztek a Naprendszer két külső bolygója, a Neptunusz és az Uránusz körül. Eddig úgy tudtuk, hogy az Uránusznak 27, a Neptunusznak 14 holdja van. De most kiderült, hogy az előbbinek legalább 28, az utóbbinak pedig legalább 16. Persze, ezek viszonylag kicsik: az Uránusz új holdja mindössze 8 kilométer átmérőjű, és 680 nap alatt kerüli meg a bolygót. A Neptunusz egyik új holdja 22 kilométeres, és 9 teljes év a keringési ideje, míg a másik 13 kilométer átmérőjű, és 27 évig tart neki, míg egy kört leír az Uránusz körül. A felfedezéseket nem űrteleszkópokkal, hanem a chilei Magellán és a hawaii Subaru földi teleszkópokkal tették.
Molnár Csaba a Magyar Hang tudományos újságírója. Biológusként doktorált, Marie Curie-ösztöndíjasként kutatott az Egyesült Királyságban, majd az újságírásra váltott. A tudományos újságírásban létező összes jelentős díjjal, közöttük az Akadémiai Újságírói Díjjal is kitüntették.
