Én most nem szólnék arról az amúgy meglehetősen agyonhasznált „történetfilozófiai” világképről, amely a Matthias Corvinus Collegium tanévnyitóján Orbán beszédében meglapult. A Nyugat alkonyát régóta szokás emlegetni, ráadásul ennél sokkal invenciózusabban, eredetibben és újszerűbben és sokkalta jelentősebb olvasottsággal megalapozottan. Nem beszélnék arról a megállapításról sem, miszerint az apokaliptikus hangulat egyre inkább jellemzi a nyugati világot, ugyanis az apokaliptikus hangulat minimum kétezer éve jellemzi a nyugati világot. Hány mondat kezdődött úgy, hogy „ahogy a világvége közeledik”, vesd össze khiliazmus, premillenizmus, posztmillenizmus, amillenizmus, „utolsó napokban nehéz idők…” (2Tim 3,1-7), a „világtörténések periodicitásának” régi gondolata, az apokatasztászisz elmélete, a történelem eszkatológiai felfogása, a „két eón” teóriája, a messiásvárás, a zsidó és keresztény apokaliptika, „a teremtés már rég végére ért” (Szír Baruk-apok. 85,10), nem is sorolom tovább (ha Orbán beszédírója egy parányival felkészültebb lenne – ám nem az – akkor ezekről tudhatna, nem ismeretlen dolgokról van szó – s inkább most elhagynám a folyamatos küldetéstudatra való ilyen-olyan hivatkozások említését is.
Most csak egyetlen vonatkozást tennék szóvá. Azt mondja a miniszterelnök, hogy „hitbeli kérdésekben a kormányok nem illetékesek” (ebben maximálisan egyetértek, de tudnék mit hozzáfűzni), a politika, a kereszténydemokrácia nem a hitelveket védi, hanem a „hit által inspirálódott és létrehozott” létformákat, vagyis a kereszténységnek köszönhetően létrejött európai intézményrendszereket. Majd az egyetemisták előtt elmondott beszédének zárógondolatában így fordul az egyetemistákhoz: „Vagyis Önöknek a Jóistentől kapott, kiemelkedő szellemi adottságaik okán minősített felelősségük van a magyarok jövőjéért.”
Egyfelől tehát az európai hagyományt meghatározó keresztény intézményrendszer, amellyel a politikának dolga van, másfelől a Jóistentől kapott (vagy nem kapott) kiemelkedő szellemi adottságokkal való sáfárkodás.
Nem beszélünk csúnyán, indulatosan, úgyhogy csak annyit mondanék: nem úgy van az!
Ne kenjük a Jóisten ingyenes jóindulatára azt, hogy egyesek kiemelkedő szellemi képességeket kaptak odafentről (mint például Mészáros Lőrinc, aki maga mondta, hogy többet kapott, mint Zuckerberg), mások, akik meg lószart sem kaptak, azok mehetnek kapálni, disznót etetni, hurkát tömni, betonozni, maltert keverni vagy ha a Jósitentől kaptak nagy muszklikat, mehetnek gorilláskodni Mészároshoz és a többi nagyokoshoz.
Az a helyzet, hogy létezik egy valóban keresztényi alapokon megszületett európai iskolarendszer, egy keresztényi alapokon a középkorban létrejött egyetemi oktatási forma, vagyis az intézményrendszer, amellyel – mint Orbán mondta – dolga van a politikának, s amely viszont nem kívánja megvárni a Jóistentől kapott (vagy nem kapott) adottságokat, hanem az adottságokon maga próbál munkálkodni. Miután egyetemi évnyitóról van szó, megemlíteném, hogy a középkorban létrejött egyetemek alappillére az autonómia, az oktatási és a tudományos szabadság biztosítása, éppen az adottságok kifejlesztése, fenntartása és továbbfejleszthetősége okán. Arról az autonómiáról beszélek, amit a magyar „kereszténydemokráciának” csúfolt politikai önkény szétvert, megszüntetett, meggyalázott és sóval behintett. Arról beszélek, hogy az egyetemeket a legönösebb okokból, saját politikai kádereivel kitömött magánalapítványokba szervezte át, ezzel a legjobb talajt biztosítva indoktrinációnak, cenzúrának és öncenzúrának, az egzisztenciális félelem és rettegés minden módozatának, beleszólt abba, hogy mit lehet, s mit tilos tanítani az egyetemeken, gyakorlatilag ugyanazt lekopizva, ahogy az MTA tudományos intézethálózatát egy ügyes és aljas húzással alárendelte a politikai felügyeletnek és financiális pressziónak.
„A magyar szellemi élet embereinek, ahova Önök is tartoznak, az állapota és a teljesítőképessége Magyarországon mindig nem egyéni, hanem nemzetstratégiai kérdés” – hangzik az öntelt szónoki rizsa, miközben minden a Jóisten nyakába lett varrva. Az az intézményrendszer is (ne feledjük: amivel a politikának dolga lenne), amely már az általános iskola legelejétől kezdve eldönti a tanulók sorsát és predesztinálja őket életük végéig: mert nem a Jóisten, hanem az elcseszett oktatási és szociális rendszer miatt még esélye sem lehet a többségnek arra, hogy tanuljon, hogy tovább tanuljon, hogy akár diplomát szerezzen, miközben a tankötelezettség korhatárát – könnyen felismerhető okokból és szándékokból, s valószínűleg nem egyeztetve a Jóistennel – pedig lecsökkentették. Innen nincs kitörés, a rendszer zárt, túldeterminált, s korántsem a Jóisten tette azzá, hanem az orbáni „kereszténydemokráciának” csúfolt önkény és maffialogika. És visszatérve az egyetemekhez: a felvettek száma egyre csökken, a diplomához szükséges nyelvvizsga, hála a „kereszténydemokrata” kormánynak, mára már szinte nem is kötelező (most a pandémiára hivatkozva) és így tovább.
És ha már az intézményrendszerekről van szó, ahol a politikának dolga volna, épp csak futtában említsük meg azt az egészségügyi rendszert vagy azt az igazságügyi rendszert és sorolhatnám, ahol szintén nem a jóisteni adottságokat kellene emlegetni.
Szóval ezzel az üres, terelő, hangzatosnak szánt, ám valójában velejéig semmitmondó dumával tessék a Jóistent békén hagyni. Hacsak Orbán nem önmagát képzeli a Jóistennek, avagy a vele egylényegű Fiúnak.
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. szptember 11-én.
