Eltűnik-e az újságírás? Szükségtelenné, fölöslegessé válik-e a szakma? A tartalmak közléséhez illetve a közlésre érdemes cikkek előállításához kellenek-e a jövőben a hagyományos, írói készséggel és szenvedéllyel megáldott, sajtóműfajokban gondolkodó szakavatott szerkesztők és szerzők? Itt a hangsúly a szakavatott szón van, tehát a tanult, hiteles szakma jövőjéről beszélünk. A MÚOSZ 125 éves tapasztalataival felvértezve keressük a válaszokat!
Andrej Mir, orosz származású kanadai kommunikációs kutató azt jósolja, hogy a sajtó a 2030-as évek közepéig teljesen összeomlik. Elsősorban azért, mert már nem létezik az a gazdasági-technológiai környezet, amiben az újságok nagyjából ötszáz éves történetük során működtek.
Eljött volna az újabb ipari- vagy technológiai forradalom, ami gyökeresen átrendezi a mi szakmákat is? A globális, digitális kommunikációs térben már nem lesz helye a papír alapú orgánumoknak? Robotok fognak írni közleményeket, cikkeket, elemzéseket? Lesz-e még riport, mélyinterjú, egyáltalán személyes találkozások és benyomások alapján születő írások?
Pardon, már ma sem írásokról, publikációkról beszélünk, egyre inkább csak tartalomról. Mi pedig tartalomszolgáltatók lettünk. Megállítható-e ez a folyamat? Egyáltalán jogos-e ez a kérdés, hiszen a technológiai átrendeződés megállíthatatlan, vele együtt szakmák tűnnek el, de jönnek-e újak, ahol szükség lesz a hagyományos újságírói tudásra?
Apropó tudás! Ma, amikor számos ismeret megszerzéséhez elegendő a hálón szörfölni, az emberek többsége azt gondolja, hogy ezzel meg is szerzik maguknak a szükséges tudást bármihez. Minek ide tanár, egyáltalán iskola, egyetem, tudós, pláne újságíró? Megy, mint a karikacsapás, és máris lelepleződik az évszázados „hazugság”, hogy a Föld gömbölyű és a vakcina gyógyít… Iskolázott emberek sokasága kezdi az innen-onnan lecsippentett ismeretmorzsák alapján újra írni a tudomány eddigi tanításait. Mit keresünk mi, újságírók itt?
És akkor jön a politika… A politikai kommunikáció láthatóan nagyon jól kihasználja ezt a felbolydulást. Semmi nem működik olyan hatékonyan és pontosan a gonosz és hamis információk célba juttatásában, mint ez. Itt Magyarországon pedig ez a módszer hatványozottan nagyobb erővel bír, mint sok más országban, ezt tapasztaltuk meg az elmúlt tizenegy évben. A fentieken túl tehát nálunk a szakmát ez a központi vezérlésű, egyenirányított kommunikáció is veszélyezteti – a kormányzati sajtó már nem is igen alkalmaz hagyományos iskolázottságú újságírókat.
Mit lehetne tenni, ha varázsütésre, egy választást követően eltűnne a mélyállamot (a túlterjeszkedő állami gépezetet) működtető jelenlegi kormányzat, és helyébe lépne egy, a demokratikus alapelvekhez visszatérő új politikai gárda? Mi a mi szakmánk dolga és lehetősége most, és mi lenne a változások után?
Kezdjünk ezekről a kérdésekről itt, a MÚOSZ oldalán szakmai vitát!
Várjuk az írásokat és viszontválaszokat. Rendszeresen összefoglaljuk majd, hol tartunk ebben a diskurzusban, és amikor már elegendő tudás halmozódik fel, rendezünk egy – vagy akár több – konferenciát, amire meghívjuk a kapcsolódó szakmai területek képviselőit is. Rajta!
Rózsa Péter
Aranytoll Életműdíjas újságíró
A válaszokat, kommenteket, vitairatokat erre a címre kérjük: [email protected] és a weboldal ugyenezen helyén fogjuk közölni beérkezési sorrendben.
Forrás: MÚOSZ
