Dippold Ádám cikke a Qubitban.
Nyílt levélben fordult a világ vezetőihez az a 101 Nobel-díjas, akik a fosszilis üzemanyagok mihamarabbi betiltását követelik a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. A levél aláírói között több más Nobel-békedíjas kitüntetett között szerepel a dalai láma is.
Az aláírók egy új nemzetközi egyezmény aláírására szólítják fel a világ vezetőit, amelynek három főbb pontja van. Az első a további fosszilis üzemanyagkészletek utáni kutatás beszüntetése, a második a meglévő készletek felhasználásának csökkentése, az utolsó pedig egy békés, igazságos átmenet biztosítása a megújuló és alacsony karbonkibocsátású energiaforrások használatára.
A levélben arra is felhívják a figyelmet, hogy ahhoz, hogy tartható legyen a párizsi klímaegyezményben kitűzött 1,5 fokos cél, elengedhetetlen a fosszilis üzemanyagok használatának csökkentése, végső soron pedig a beszüntetése. Ahhoz, hogy tarthatóak legyenek a célkitűzések, 2020 és 2030 között minden évben 6 százalékkal kellene csökkenteni a fosszilis üzemanyagok kitermelését, de egyelőre úgy néz ki, hogy a termelés átlagosan 2 százalékkal növekszik évente.
Hagyják békén a szenet!
A globális cselekvés hangsúlyozása mellett a levélben kitérnek az átállás menetére is: ezt a lehető legigazságosabb módon kell majd végrehajtani, úgy, hogy a gazdagabb országoknak jobban vissza kell fogniuk a termelést, mint a szegényeknek.
Hiába fontos a kibocsátás csökkentése, a koronavírus után újrainduló gazdaság hihetetlen terheket ró a környezetre. Az International Energy Agency előrejelzése szerint 2021-ben emissziórekordra készülhet a bolygó, 2022-ben pedig még rosszabb lehet a helyzet.
A levél szerint a fosszilis energiahordozóktól való függést nem lehet leküzdeni csupán villanyautókkal: ez önmagában csak a keresletet, annak is csak egy részét fogja vissza, addig azonban, amíg folytatódik a kitermelés, nem lehet drámai változásokra számítani – ráadásul maga a kitermelés is környezetszennyező. A tudósok a levelet Joe Biden amerikai elnök csütörtöki klímacsúcsára időzítették: arra hívják fel a figyelmet, hogy nem az ipar szereplői, hanem a világ vezetői felelősek a bolygó jövőjéért, és nekik kell meghozniuk azt a kezdeti nehéz döntést, hogy hagyják békén a fosszilis erőforrásokat, lehetőleg úgy, hogy ez a lehető legkevesebb kárt okozza a bolygó lakóinak.