Nyerni nem lehet, döntetlent elérni nem lehet, a játékból kiszállni nem lehet. Talán ez a mondás írja le legpontosabban Orbán Viktor helyzetét az Európai Unióval vívott szabadságharcában.
A nagy hazárdjátékos hírében álló magyar kormányfő azzal próbálta meg kisiklatni az uniós költségvetés elfogadásához kötött jogállamisági klauzulát, hogy – a lengyel kormánnyal karöltve – a hét évre szóló uniós költségvetés és a helyreállítási alap vétójával fenyegetőzött. (Olyan helyzet állt elő, mint amikor két autó száguld egymással szemben, s az veszít, amelyik hamarabb félrerántja a kormányt.)
Orbán számára nemcsak a közösségi pénz további akadálytalan lenyúlása volt a tét, hanem az is, hogy megmutassa: meg tudja állítani Brüsszelt!
Erre az Európai Bizottság bejelentette, leválasztja a helyreállítási alapot a költségvetésről, és újraosztja a pénzt a 25 tagállam között. Ez hatott: Orbán visszavonta a vétót azzal, hogy az EB egy jogilag kötelező érvényű értelmező szöveget tartalmazó függeléket mellékel a jogállamisági klauzula mellé.
Ami nem volt engedmény, hiszen ezt a német elnökség már korábban felajánlotta. Kapituláció.
