Azt mondta Boris Johnson angol miniszterelnök a Brexit-tárgyalások sikeres lezárása után, ami Merkel kancellár és a német EU-elnökség érdeme volt: „Visszavettük a nemzeti valutánkat, a határainkat, a törvényeinket, a kereskedelmünket és a halászvizeinket.” A köznapi angol e szavak hallatán elégedetten dőlt hátra a tévé előtt ülve, sörös dobozzal a kezében.
De vajon felvilágosította valaki a kilépés evangelistáját, hogy
– Nagy-Britanniának nem kellett lemondania a font sterlingől, hisz soha nem is volt eurója, a nemzeti valutát nem adta oda s nem vették el tőle?
– A határait még kevésbé vehette vissza, azok se voltak a máséi soha, egy szigetország határait nagyon nehéz elvenni.
– A törvényeket illetően: mit fog most tenni az EU a brit törvények nélkül, miután Boris visszavette azokat?
– A kereskedelem, az igen, Boris visszavette a jogot, hogy vámot fizessen az EU-nak – big megvalósítás.
Miként az is, hogy mostantól az angolok szuverén halásznéppé válhatnak, ebben már nem akadályozhatja meg őket senki.
Hanem egy nagy gond mégis van. Amilyen harciasak ezek a populisták, megérjük, hogy B. J. az angol nyelvet is visszaveszi, és akkor tényleg megnézhetjük magunkat.